Sikeres nyestbefogás az Adyban

Sikeres nyestbefogás az Adyban

 

Szokatlan vendég látogatta iskolánkat: egy fiatal nyest. Először november végén tűnt fel. Általában hajnalban jött körülnézni, ezért főleg az ekkor az épületben dolgozó felnőttek: a portások, a takarítók és a kertészek találkoztak vele. Szeretett a könyvtár mögötti zárt udvaron tartózkodni, ahová az ereszcsatornán keresztül jutott be. Ugyanerre távozott is, ami nem kis teljesítmény, hiszen a csőben belülről kapaszkodva kellett felmásznia a tetőre. Egy kissé el is nyűtte a hungarocell borítást, de más kárt nem okozott. Hogy mit ehetett, azt nem tudjuk, de külön öröm, ha gyérítette az egerek állományát.

Érdekes, hogy nem kerülte az embereket, mint egy „normális” nyest, hanem kereste a társaságukat. Egyszer-egyszer a nyitott ablakon át hajnalban be is jött az épületbe, de aztán önszántából, illetve némi hajkurászás után távozott is. Egészséges mozgása, agresszivitás nélküli barátságos, de mégis óvatos viselkedése arra utal, hogy ember nevelhette kiskorában.

A nyest nem görény, nem alkalmas házi kedvencnek. Egy emberhez hozzá tud szokni ugyan, de ivarérés után megbízhatatlanná válik, könnyen megharapja a gazdáját is. Talán ezért engedte el valaki. Ez a példány idei lehet, még nem érte el a kifejlett méretet. Ősszel ez a kisragadozó a madár és rágcsáló zsákmányon kívül szívesen fogyaszt gyümölcsöket, bogyókat is. De télre ez a forrás is kimerül. Talán a „suli nyestje” is nagyon éhes lehetett, ezért kereste a kapcsolatot az emberekkel, s ezért maradt egészen reggel 9 óráig a zárt udvarban január 10-én. Én itt találkoztam vele. Amikor kinyitottam az ablakot, hogy fényképezni próbáljam, azonnal fölugrott az ablakba, ami elég meglepő viselkedés egy „vadállat” részéről. Kimentem hozzá, halkan beszélve leguggoltam, s így vagy 5 centire jött a kezem közelébe, de nem érintett meg. Ez az óvatosság is arra utal, hogy egészséges, nem veszett vagy beteg állatról van szó.

Felhívtuk az Állatkertet, ahol nagyon kedvesen megígérték, hogy kijönnek. Mire délelőtt megérkeztek, a nyest már távozott az udvarból. Csak fényképen tudtam megmutatni, s így a szakemberek megerősítették, hogy nyest. Megígérték, hogy délután hoznak egy élvefogó csapdát, hogy befoghassuk az állatot. Ebben maradtunk, s elmentek.

De a nyest felgyorsította a folyamatot: dél körül bejött az épületbe valamelyik nyitott ablakon keresztül. Nem túl jó ötlet 550 diák és egy nyest azonos légtérben, így némi kergetőzés után sikerült beterelni őt egy lányvécébe. Itt tettünk némi kísérletet az elfogására, de gyorsabb és ügyesebb nálunk, tehát a szakemberekre hagytuk a befogást. A mellékhelyiségét lezártuk, értesítettük az állatkerti gondozókat az új helyzetről. Ők kb. két órakor ismét megjelentek, hogy befogják a most már elég rémült kis állatot. Ugyan rémült volt, de nem buta! Felmászott a plafon alatt húzódó csövekre, s ezek jó búvóhelyül szolgáltak. Végül a fúvócsövet is be kellett vetni, s az altató hatására legalább lelassult annyira a nyest, hogy végre el tudták fogni.

Szegényke! Igazán mozgalmas napja volt! A 10.c biológia tagozatosai még megnézhették a szállítóládában, mielőtt végső búcsút vettünk tőle. A további sorsáról annyit tudunk, hogy az egyik gondozó vitte haza, hogy megfigyelje, nem beteg-e, s megetesse. Ha megfelelő lesz a kondíciója, lakott területen kívül fogják szabadon engedni.

Élj boldogul, Adys nyest! Te voltál az első nyest, aki járt gimnáziumba!

 

Frekot Erika