35 éves az Ady – Üzenet egykori iskolámba: Csajbók Dominika

"A szárny megnőtt üresen áll a fészek

Csak álom volt a szép diákvilág

S mint a fecske alkonyati szélben

Ma szárnyat bont egy sereg diák."

(Ady)

 

Valamikor régén én is így éreztem. Lezárult egy fejezet, a gyermekkor vége. Nem lesz már, ki kezemet fogja, lelkemet ápolja, mert megkezdődik az élet a nagyvilágban. Új fejezet nyílt a könyvben.  De bármilyen messze is sodor az élet, az emlékek ott maradnak.

 

27-en tettük le 2013-ban a 12.a nevű osztályban az érettséginket. A csapatból szinte mindenki egyetemre ment. 2 évvel ezelőtt az osztálytalálkozónkon hatalmas élmény volt látni és hallani, hogy mindenki milyen sokra vitte. Valamint remek bizonyíték, hogy a középiskolai barátságok hogy megmaradnak. Nosztalgikus élmény volt arról beszélni, hogy nem találtuk a termet, hogy a 0.órák akkor milyen fárasztóak voltak, mégis milyen kifizetődőek, a fakultációkról nem is beszélve. Számtalan lehetőséget nyújtott nekünk ez az iskola.

A 42. terem volt a mienk. Élénk, lelkes társaság voltunk, nyüzsögtünk. Osztályfőnökünk Feketéné Tóth Márta volt. Rettentő hálásak vagyunk neki, hiszen erejét nem kímélve küzdött értünk, viselte hülyeségeinket, hallgatta szenvedéseinket és mégis tudtuk, hogy minden nap számíthatunk rá. A tanárnővel a matek érettségi szinte gyerekjáték, könnyű volt, mint az 1x1.

A rengeteg Kutatók éjszakája, a BME-n eltöltött idő megszerette a fizikát velünk, ami (valljuk be) nem a diákok kedvence és mégis csak jót tudok mondani.

Hálámat szeretném kifejezni Czompó Melinda tanárnőnek, aki a magyar nyelv szépségeit osztotta meg velünk, és megmutatta, hogy a Mester és Margita több, mint egy könyv, amit tizenévesen még nem, de most felnőtt fejjel már értek. Hálás vagyok Farkas Zoltán tanár úrnak, aki a történelem rejtelmeibe vezetett be minket úgy, hogy a mai napig nem felejtem el, hogy oroszlánszívű Richard angol király havat küldött a Kaukázusból Szaladinnak, valamint, hogy az ősemberek szamócát használtak.

Szeretném továbbá megköszönni Fábián Harriet, Diószeginé Németh Dorottya, Karlovits Piroska tanárnőnek is, akik lehetővé tették nekünk, hogy egyetemen a nyelv ne legyen hátrány és bátran vállaljuk önmagunkat, ha idegen nyelven kell beszélni.

Az iskola illata a bőrömbe ivódott, de a kémiából kiszűrődő vajsav-szag is felejthetetlen élményt nyújtott, ami elől, mint kis puffogó viperák iszkoltunk el a folyosóról, hogy nehogy esetleg rajtakapjanak minket a reáltantárgyat oktató tanáraink, Kunné Szilágyi Andrea és Kiss Katalin tanárnő, hogy leselkedünk. Persze ma már azt is tudom, hogy Pseudomonas Aureginosa „kínai papucs szaga” vetekszik a vajsavéval. Ezekkel és ehhez hasonló élményekkel lettem én is gazdagabb.

Csodálatos eredményeket ért el ez a 2007-ben kezdett évfolyam, jómagam és 26 másik sorstársam.

És ki vagyok én most, aki ezeket a sorokat megosztja veletek?

A nevem Csajbók Dominika, itt tanultam, itt végeztem, jelenleg a 4. diplomámért küzdök Szegeden az Orvosi Mikrobiológia interdiszciplináris karán.

Azt szeretném nektek mondani tapasztalatból, hogy az itt oktató tanárokkal bármit megvalósíthattok, ha nem vagytok restek tanulni tőlük!

A világ a ti kezetekben van. Ragadjátok meg.

 

Csajbók Dominika