35 éves az Ady: Interjú iskolánk volt diákjával, Bühner Patríciával

Gimnáziumunkban adódott egy olyan lehetőség, hogy volt adys diákokkal találkozhatunk, és feltehetünk nekik pár kérdést. Ennek az esélynek köszönhetően ismerhettük meg Bühner Patríciát, aki jelenleg fogorvosként dolgozik. Beszélgetésünk után ellátogathattunk munkahelyére, a rendelőbe. Megismerkedhettünk az izgalmas munkaeszközökkel, és egy kicsit mélyebb betekintést nyerhettünkegy fogorvos életébe.

Az interjú során megpróbáltuk megtudni, hogy ő hogyan élte meg a gimnáziumi éveit, igyekeztünk megismerni, hogyan alakult a sorsa, hogyan éli jelenleg az életét.

- Hogyan érzed magad és milyen gondolataid támadtak, amikor megtudtad, hogy a sok régi adys diák közül te vagy az egyik interjúalany?

Hogy hogyan érzem magam? Meglepett, de örültem neki. A ti mostani osztályfőnökötök, Melinda volt az én osztályfőnököm is. Jó érzés volt, hogy megkeresett, örültem, hogy eszébe jutottam.

-Milyen volt gimnazistának lenni?

Jó időszak volt. Jó osztályom volt, nem volt senki kiközösítve, nem emlékszem arra, hogy cikiztük volna egymást. Úgyhogy jó volt. Ezután csak nehezebb lesz, a gimiben jobb, könnyebb, a szabadidő is több.

-Mondtad, hogy jó volt a kapcsolatod az osztálytársaiddal, diáktársaiddal. Tartod-e velük a kapcsolatot?

Egy barátnőmmel. Vele jártam általánosban és gimibe is. A 10 éves osztálytalálkozót szervezzük egyébként most a többiekkel.

-Szoktál nosztalgiázni a régi iskolás éveiden?

Hogy eszembe szokott-e jutni a gimi? Miután leérettségiztem sokszor, most már egyre ritkábban. De eszembe szoktak jutni a matekórák, mert azok viccesek voltak, és az angolórák, amik nagyon hiányoznak. De az is előfordult, hogy gyomorgörcsöm volt, annyira tartottam az egyik tanártól.

-Megint ezt a gimnáziumot választanád, ha újra felvételiznél?

Nem egy elitgimnázium, az igaz, de nagyon sok jófej tanár van. Hogy újra az Adyt választanám-e? Hát… lehet, hogy a továbbtanulás szempontjából egy bioszra és kémiára szakosodott gimit választanék. Mondjuk amikor beiratkoztam, még nem tudtam, hogy mi szeretnék lenni. Ti már tudjátok?

- Nem nagyon.

Szerintem ez teljesen normális. Annyi mindent lehet csinálni, még az sem baj, ha tizenkettedikben találjátok ki... Sőt, szerintem még az sem, ha még akkor sem tudjátok.

-Melyek voltak a legjobb/legmeghatározóbb élményeid a gimnázium során?

Az baj, ha nem tudok válaszolni? Annyira nagyon meghatározó nincsen, jó élményből sok van, de most hirtelen egy kiemelkedő sem jut eszembe. Jók voltak az osztálykirándulások, de még többféle program lehetett volna. Például én nagyon szerettem rajzolni, és nem volt rajzszakkör, vagy nem emlékszem szakkörökre, sulibulikra. Nem tudom, hogy most van-e.

-Mi volt a kedvenc nasid, ételed a büfében?

Arra már nem emlékszem, hogy mi minden volt a büfében, de az biztos, hogy édességeket szívesen vettem. Ebédre nem voltam befizetve, mert finnyás voltam. Így szerintem csak csokikat vettem a büfében.

-Mit üzensz a jelenlegi gimnazistáknak?

Hát élvezzék ki, élvezzétek ki a gimis éveket! A gimi jóval lazább, mint az egyetem. Ne izguljatok azon, hogy mi lesz a gimi után, engem sem vettek fel elsőre az egyetemre, de én mindenképp oda akartam menni, és így másodjára sikerült. Pályaválasztáskor a diákok többsége bizonytalan, ilyenkor nyilván a szülők is mondják, hogy „jó lenne ide jelentkezni”. Nekem is mondták. Régóta tetszett nekem ez az orvos/fogorvos téma, ez az irány. Csak aztán úgy gondoltam, hogy ez nehéz, nem fognak oda felvenni. Aztán a nagymamám biztatott, hogy annyi ember megcsinálja, mért ne tudtám én is. Úgyhogy merjetek nagyot álmodni!

-Miért döntöttél amellett, hogy fogorvos leszel?

Szerettem volna segíteni az embereknek. Szerintem ez egy szép, érdekes szakma. Leginkább a biológia és az emberi test érdekelt. A szüleim pedig mondták, hogy olyan pályát válasszak, amiből meg lehet élni. Talán az is vonzott ebben a szakmában, hogy manuális, tehát, hogy kézzel kell valamit csinálni. Mindig is szerettem rajzolni, jártam szobrászkodni is. Szóval a kézügyességet kívánó dolgokat mindig izgalmasnak és változatosnak találtam.

-Mi szerettél volna lenni kiskorodban, és ez beteljesült-e?

Nagyon szerettem és szeretek táncolni. Többféle táncra jártam, rockyra, hiphopra, jazz balettre. És mondjuk valami híres énekes háttértáncosa szívesen lettem volna, de hát az olyan… szóval elég kevés rá az esély.

-Mennyire vagy elégedett azzal, amit elértél életed során?

Egyetemistaként még nagyon szorongtam ezen: „már huszonöt éves vagyok, még mindig otthon élek, még mindig tanulok, nincs lakásom, meg vagyok rekedve, és öt év múlva harminc leszek, nincs se férjem, se gyerekem”. Talán ez az érzés gyakran előfordul a lányoknál. Igen, akkor azt éreztem, hogy nem tartok sehol, pedig jártam suliba, tehát az természetes, hogy nem tudtam fenntartani magam. Szóval ne szorongjatok, ne érezzétek magatokat rosszul, ha továbbtanultok, mert az hosszú évekig tart! De ha nem akartok olyan sokáig tanulni, az sem baj. Az a lényeg, hogy azt csináld, amit szeretnél. Persze ezzel nem azt mondom, hogy ne tanuljatok, mert a tudást soha nem veheti el tőletek senki. Igen, szóval elégedett vagyok-e?... Hát most igen. Elvégeztem a sulit, elkezdetem dolgozni. Nincs annyira bennem, hogy hol kéne tartanom. Bár van egy elvárás, hogy majd gyereket kell szülni, meg férjhez kell menni. Most már 29 leszek, és nem izgulok ilyeneken. Csináljátok azt, amit szeretnétek, mert minden nap azt fogjátok csinálni, és az nem jó, ha nem szeretitek! Akkor mi értelme az egésznek? Én élvezem a munkám, szeretem azt, amit csinálok.

-Volt-e, valami, amiben gyengébben teljesítettél, és ha igen, ezt hogyan kezelted?

A tanulmányaim során többször voltak nehézségeim, amiket akkor rosszul kezeltem. Nagyon izgultam a vizsgák előtt. Voltak olyan nyaraim az egyetem alatt, hogy az egészet végig kellett tanulnom, pótvizsgázni kellett, volt, hogy csúsztam évet is. Otthon is sokat mondták, hogy tanuljak, nehogy ne sikerüljön. Akkor még jobban izgul az ember. Most már úgy gondolom, nem baj, ha valami nem sikerül, az a lényeg, hogy újra megpróbáljuk.

-Mi az, ami feldob egy nehéz nap után? Például egy kis csoki?

Zenét hallgatok, mint szinte mindenki. A csoki meg a süti az engem is felvidít. Szeretek sütni. Igen, ezek az apró dolgok sokat számítanak. Csak zenét hallgatni, táncolni a szobámban, találkozni olyan emberekkel, akiket szeretek. De van egy törpe sünöm is, akit kézbe vehetek és megsimogathatok.

-Mire vagy a legbüszkébb?

Talán arra, hogy elvégeztem az egyetemet, és van egy munkám. Egyébként másra sokkal könnyebb büszkének lenni, mint magadra. Én nagyon szigorú vagyok magammal; ha valami nem sikerül, mondjuk, elrontok egy sütit, akkor haragszom magamra. Pedig a sütést élvezni kéne, de ez elrontja. Legyetek türelmesek és kedvesek magatokkal! És dicsérjétek magatokat sokszor! Büszkének is többször kéne lenni.

- Ki az, akire felnézel és miért?

A szüleimre felnézek. Van egy öcsém is, szóval két gyereket neveltek föl, mindent megadtak nekünk. Szerintem az elég nehéz, hogy mindig magad elé helyezd a gyerekeket.

-Ki volt a legnagyobb hatású ember számodra?

Leérettségiztem, és nem sikerült a felvételim. Elmentem egy magántanárhoz, aki biológiából készített fel. Egy nagyon szigorú idős bácsi volt, én pedig egy nagyon félős kislány voltam. Szerintem ő nagyon sokat segített abban, hogy ne izguljak túl mindent, ne szorongjak mindenen, kiálljak magamért. Nem csak a bioszt tanította, abban is segített, hogy jobban megszeressem magamat.

-Szerinted mi az, amitől valaki sikeres lesz az életben?

Fontos megtalálni, amit szeretsz, tudni, hogy mire van igényed, megismerni magad. Akkor sikeres egy ember, ha boldog, ki van békülve önmagával. Nagyon fontos szerintem, hogy egyedül is jól érezd magad, szeresd a saját társaságodat. Én régebben el se tudtam volna képzelni, hogy elmegyek valahova egyedül, az olyan ciki, mit fognak gondolni. Most pedig elmentem egyedül strandra, azt hittem, hogy unni fogom, de ott voltam egész nap. Szóval, hogyha egyedül is szeretsz lenni, az jó, mert akkor az már csak plusz, hogy vannak barátaid, van párod vagy bárki, akivel szeretsz lenni és így megtalálni, amit szeretsz csinálni.

-Mik a további céljaid? A jövőben még mit szeretnél elérni?

Sokat szeretnék utazni, ami most nem annyira aktuális, de remélem, hogy ez megváltozik. A munkámmal kapcsolatban a szakvizsgákat említhetem, egyszer talán egy saját rendelőt, de ez még messzebb van. Én most már elköltöztem otthonról, így az egyik nagy célom már teljesült. Összességében még fejlődni szeretnék.

Köszönjük Patrícia, hogy megosztottad velünk a tapasztalataidat, gondolataidat! További sok izgalmas szakmai pillanatot kívánunk Neked és további sikeres életet!

 

Készítette 2021-ben: Tóth Lili és Perlaki Adél 10. B