35 éves az Ady – Üzenet egykori iskolámba: Haragos Viktor

Sokak szerint a gimnáziumi évek a legszebbek az életben. Rengeteg élményben van része az embernek, sok-sok barátság köttetik meg, illetve jó páran itt tapasztalják meg első szerelmi örömüket, olykor bánatukat.

Szerencsésnek mondhatom magam, hogy nem négy, hanem hat évet is eltölthettem ebben a gimiben, mivel hatosztályosra jelentkeztem, amit egyáltalán nem bántam meg, sőt egyik legjobb döntésem volt. Majdhogynem kölyökként csöppentünk bele a gimnáziumi világba, végül felnőttként búcsúztunk tőle. Mondhatni, hogy az addigi életünk egyharmadát együtt éltük le, amivel persze együtt járt a különböző egyéniségek eltérő mértékű jellemfejlődése. Érdekes volt végigkövetni osztálytársaim és jómagam belső és külső átalakulását, vagy a világról alkotott képünk megváltozását.

Nagyon nehéz röviden összefoglalni eme csodás éveket, amiket az Adyban tölthettem, tényleg egy könyvet tudnék írni mi minden történt velem, velünk. Azonban mindenképp kiemelném, hogy mennyire jól éreztem magam az iskolában, szuper barátaim voltak, akikkel egy élmény volt a hétköznapjaimat eltölteni. Ám az iskola nem csak a szórakozásról szól, nem feledkezem meg a tanáraimról, akik mindig segítőkészek voltak felénk, és ha éretlen fejünkkel még nem is fogtuk fel, de ők mind jót akartak nekünk, amikor noszogattak, hogy tanuljunk. Ha szabad kiemelnem egy tanárt, akkor ő az osztályfőnököm lenne, Feketéné Tóth Márta tanárnő, aki a második anyukánk is lehetett volna, amennyit törődött velünk és odafigyelt ránk. Arról nem is beszélve, hogy ő volt a matematika és fizika tanárom is, így nem volt nagy meglepetés, hogy e két tantárgy volt a kedvencem - persze a testnevelés órán kívül, hiszen sportolóként azért öröm volt nem csak a padban csücsülnöm.

Rengeteg szép emlékem van, amit legszívesebben egytől egyig leírnék, de most, hogy csak párat említsek, az egyik legemlékezetesebb az első denevér-derbi volt, ahol kis hetedikesként vertük meg a már tizedikes nagyfiúkat, miközben a fél iskola nekünk szurkolt. Szintén ebben az évben az első osztálykirándulásunk, ahol átsétáltunk egyik faluból a másikba, csakhogy jól aludjunk az este. Az összes osztálykirándulást megemlíthetném, hisz mind-mind remek volt, és kiváló csapatépítő programok voltak. Talán az osztálykarácsonyokat szerettem legjobban, ahol, ha nem is a legjobb barátomat húztam, mégis próbáltam a lehető legnagyobb örömet szerezni a másiknak. De nem az ajándékozás részére gondoltam elsősorban, hanem arra, hogy együtt sütögethettünk a tankonyhán, már aki értett hozzá, néhányan - köztük én is - csak a minőségellenőrzést vállaltuk. Ezután pedig közösen filmeztünk, játszottunk, pingpongoztunk, majd búcsúztunk el egymástól a téli szünet erejéig.

Utolsó évem, bár nem volt teljes, de a szalagavatót még meg tudtuk tartani, a heteken át tartó próba nem volt hiábavaló, szüleinket megkönnyeztető módon sikerült keringőznünk, és szerintem mindenki élvezte azt az estét.

A tanulmányaim nem értek véget a gimnáziummal, sikeresen felvételiztem, így most gazdálkodás és menedzsment levelező szakon folytatom tanulmányaimat (de mellette a focival sem hagytam fel). Itt olyan tudást szerezhetek meg, amivel szinte bármilyen vállalatnál lehetek csapatmenedzser vagy vezető, de nem erre pályázok, hanem egy saját vállalkozásra, amit én építek fel, ehhez megfelelő választás volt ez a szak.

Összefoglalva: elképesztően hálás vagyok mindenkinek, aki bármilyen részt is vállalt a gimnáziumi éveimből. Tényleg nagy örömmel gondolok vissza erre az időszakra, talán újra is kezdeném, ha lehetne. Én szerencsére nem kötelező rosszként gondoltam a gimire és a tanulásra, tudtam, hogy az én érdekemet szolgálja minden egyes magamba szívott információ, illetve anno is próbáltam megélni és élvezni minden pillanatát.

Azt tudom tanácsolni minden diáknak, hogy élvezzétek ki ezt a pár évet, mert nagyon jó érzés egy ilyen közösséghez tartozni, de gyorsan elszáll és nem jön már vissza. Pár év múlva remek nosztalgiázó beszélgetést tudtok majd folytatni és arra gondoltok majd, hogy mennyire csodás volt az Ady gimibe járni.