Ó, IÓ, CIÓ, ÁCIÓ, KÁCIÓ, AKÁCIÓ, VAKÁCIÓ

„Végre nyári szünet! Végre tovább alhatok! Végre pizsiben maradhatok délig! Végre gépezhetek!”

A máskor gyakori mondatok idén vajon elhangzottak-e? Így gondoljuk-e? Hiszen hónapok teltek el úgy, hogy ezt megtehettük. Vagy megtehettük volna. Most mást jelentett az iskolaév. Mást jelent a vakáció is?

Van, ami ismerős volt a mai napban: a 9.ny osztály feldíszítette a bejáratot. „Vakáció” felirat fogadta a kapuban a társakat. Elhangzott egy szép tanévzáró ünnepély, meghallgattuk az igazgatónő évzáró szavait.

De mindenki a saját osztálytermében ült. Ünneplő ruhában és maszkban. Nem gyűlhettünk össze mindannyian az aulában. De tanárok és diákok egyaránt elgondolkoztak ezen a furcsa tanéven. Mert mindenkinek nehéz volt ez az év, ahogy igazgatónőnk mondta, minden évfolyamnak a „legnehezebb” éve volt.

Mégis nagyon sokan vehettek át szép bizonyítványt, örülhettek a jutalomkönyveknek, okleveleknek. Az iskola átlaga szerencsére idén is a szokásos, 4,2 maradt.

Ránk fér a pihenés. Ránk fér a feltöltődés, kikapcsolódás.

Mindenkinek jó egészséget, balesetmentes, felszabadult pihenést kívánunk!