A Nemzeti Színházban járt a 11.c

November 29-én a Nemzeti Színházban voltunk és a Bánk bánt néztük meg az osztály egy részével.
A szervező Soóki-Tóthné Klein-Varga Noémi tanárnő volt.
Kicsit hamarabb érkeztünk a színházba, így jutott idő az épület körbejárására, megtekintésére, a korábbi darabok kiállított jelmezeinek alapos megfigyelésére.
Az előadás előtt kis felvezetést, ismertetőt is kaptunk, ami hasznosnak bizonyult. Hiszen a rendező megannyi szimbólumot használt a darab kapcsán. Külön jelentősége volt a ruhák színének, amit a színészek viseltek, a színpadon megjelenő hatalmas kapuknak és annak, hogy ki-hogy mozgott a színpadon. Hatásos fény- és hanghatásokkal volt tarkítva az egész mű, melyet kissé túlzónak is éreztünk itt-ott.
Meglepő és izgalmas előadást láthattunk, de nem biztos, hogy a mű elolvasása nélkül mindenki érti, mi zajlott a színpadon. Kell egyfajta háttértudás a színdarab értelmezéséhez.

Sz. Csics Emese

 

Bánk bán beszámoló

2024. 11. 29-én részt vehettünk a Bánk bán modernebb változatú előadásán a Nemzeti Színházban, Soóki tanárnő szervezésben.

Az előadás előtt tartottak nekünk egy „ráhangolót” is, amely során rengeteg mindenre felhívták a figyelmünket, többek között, hogy mi mindent érdemes majd észrevenni, és mennyi mindent érdemes megfigyelni a színpadon. Olyan kérdésekre kaptunk válaszokat, mint például – „Mitől lesz klasszikus egy mű?” – attól, hogy közismert, mert több generáció is ismeri a történetét, ill. olyan életbölcsességeket, témákat, tanulságokat fogalmaz meg, amit minden ember meg kellene, hogy ismerjen élete során.

 

Az előadás két felvonásból állt, egy szédületesen pörgős, látványos elsőből, és egy valamivel letisztultabb, lassabb, de nem kevésbé látványos másodikból. Az első részben már szinte az összes szereplő megjelent a színpadon, és ha az ember nem koncentrált, akkor könnyen elveszhetett. A karakterek ruhái nagyon jellegzetesek voltak, és igen pontosan kifejezték a viselője személyiségét, mindemellett pedig a színek is rengeteget segítettek a szereplők meghatározásában és egyfajta szimbolikája is volt a különböző árnyalatoknak. Amíg a merániak a vörösben és annak árnyalataiban pompázó ruhákban parádéztak, addig Bánk és köre a fekete szín komorságát öltötte magára. A kétszínű Biberach jellemét pedig igazán jól reprezentálta a fekete és vörös színek átmenetében játszó lila öltözéke. A leglátványosabb átalakuláson Melinda ment át, jellemének változását megint csak a ruháinak színei segítették kifejezni. A letisztult világoskékből fehér szín lett, vörös foltokkal, ami mintha azt akarná kifejezni, hogy a merániak „beszennyezték”.

A színeken túl sok más apró részlet is volt, ami szimbolizált valamit, amiket ha megfigyeltünk, akkor jobban érthettük a történetet. Ilyen volt például, hogy melyik szereplő használja az ajtót és hogyan. Nem volt mindegy, hogy ki az, aki egyenesen átmegy rajta, ki az, aki megkerüli, és ki az, aki csak úgy előbukkan valahonnan, az ajtót mellőzve. Az én kedvenc ilyen szimbolizáló jelentéssel bíró részem az volt, amikor a merániak egy hatalmas „ereszd el a hajam”-ünneplés közepette felgyújtották a magyar koronát, és élvezettel táncolták körbe az égő koronázási ékszert. Szerintem ez remekül kifejezte azt, hogy a merániakat semmi más nem érdekli saját magukon kívül, semmi és senki nem szent számukra, illetve, hogy romlásba taszítják az országot.

Számomra, és azt hiszem mindenki más számára is különleges élmény volt egy ilyen egyedi módon megrendezett előadást látni a Bánk bánról, ahol a látványvilág és az előadásmód újításai mellett ugyanúgy megérthettük a mű üzeneteit és megfogalmazott tanulságait is. Sőt, még némi újat is megfogalmazott számunkra, ugyanis Gertrudis uralkodását nemcsak abból a szempontból helyezték megvilágításba, hogy idegen, merániai, hanem abból is, hogy egy nő van a trónon, és egy nő akar irányítani, egyedülálló módon.

Nagyon örülök, hogy részt vehettem ezen az előadáson, ezáltal valamivel jobban értem már a Bánk bán történetét és jobban el tudom képzelni annál, mint amikor olvastam.

Asztalos Lilla Franciska 11.c