Erasmus+ program Olaszországban

 

Az Olaszországban tett utazásunk nagyon jól sikerült. Öt napot töltöttünk Marconiában az Erasmus+ Program keretében. Ez a program az erőszakmentesség fontosságáról szólt. Hétfőn frissen és üdén indultunk neki a napi feladatoknak és teendőknek. A reggeli program a különböző tradicionális táncok és énekek bemutatása volt. Az előadásokat legtöbben hagyományos népviseletben adták elő. Mindegyik előadás színvonalas és érdekes volt. Délután  Pisticcibe látogattunk. Kedden délelőtt egy bántalmazással kapcsolatos előadást kellett bemutatnunk, amit mindenki feszült figyelemmel végignézett. Délután Materába utaztunk el, ahol betértünk egy könyvtárba. A könyvtár titkos folyosóin is végigvezettek minket. Szerdán más iskolákba látogatunk el, amelyek szintén Marconiában voltak. Délutánra különböző feladatokat oldottunk meg. Csütörtökön a feladatunk a rajzolás és festés volt. Nekünk egy tájképet kellett megrajzolni, majd kifesteni. Pénteken volt az utolsó napunk, amikor a bántalmazás elleni programokon vettünk részt. Az informatika teremben megnéztünk egy UNICEF filmet, amiben egy pakisztáni lány beszélt érzéseiről, tapasztalatairól a bántalmazás témában. Majd egy furulyás előadást hallgattunk. Szépen játszottak, mindenki élvezte az előadást, de tudtuk, mindjárt vége ennek az egy hétnek. Nagyon élveztem ezt az egy hetet Olaszországban. Sok régi ismerős arccal találkoztam, de újakat is megismertem.

Remélem, lesz még alkalmam ilyen utazáson részt venni.

Készítette: Humpester Enikő 8. a

Az első nap az iskolában találkoztunk a többi diákkal, és minden országnak be kellett mutatnia a bemutatkozó műsorát. Az olaszok egy hosszú, ugyanakkor izgalmas előadással köszöntettek minket. Délután elmentünk Pisticci városába, ahol egy idegenvezető mutatta be nekünk a várost. Kedden a gyermekjogokkal kapcsolatos előadást kellett mindenkinek tartani, majd Materába utaztunk. Ott megnéztünk egy könyvtárat, és sétáltunk a városban. A város gyönyörű fényben pompázott. Szerdán meglátogattuk a városban található többi iskolát, ahol a diákok nagy örömmel fogadtak bennünket. Először egy olyan iskolába mentünk, ahova a gyerekek 11-14 éves korukig járnak. A második iskola egy nagyobb iskola volt, ahova egészen kicsi gyerekek jártak. Ők interaktív programokkal fogadtak minket, amiben mindenki örömmel részt vett. A délutánt falfestéssel töltöttük. Pontosabban az volt a feladatunk, hogy egy ottani kirándulás alkalmával látott épületet le kellett festeni. A következő napon egy előadást tartottak egy Malála nevű pakisztáni lányról. Ez a lány 16 évesen Nobel-díjat kapott, azért, mert minden erejével azon dolgozik és azért harcol, hogy a világ összes gyermeke tanulhasson, a nemétől és a származásától függetlenül. Engem borzasztóan meghatott a története és tiszteletreméltó, amit ez a lány tett. Az előadást követően beszélgettünk erről a témáról. A délutánt a projektbeszámolónk elkészítésével töltöttük. Pénteken, az ott tartózkodásunk utolsó napján, egy összegzést tartottak a hétről. Volt egy feladatunk is, hogy pozitív dolgokat kellett írnunk egymásról, majd a kis lapot oda kellett adni annak a bizonyos személynek, akinek írtuk. Egy zenés előadás után sajnos búcsút kellett vennünk  mindazoktól a kedves emberektől, akikkel ezalatt az egy hét alatt összekovácsolódtunk. Én borzasztóan jól éreztem magam és remélem, hogy máskor is lesz lehetőségem részt venni egy hasonló programon.

Készítette: Alarcón Luca 8. a

 

Első nap az iskolában beöltöztünk magyar népi viseletbe és megnéztük minden ország előadását, mi is eljátszottuk a “Bújj-bújj zöldág”-ot. Kedden az erőszakmentesség volt a téma. Mindenki egy produkcióval készült és a miénk aratta a legnagyobb sikert. Sokan táncoltak, énekeltek és színdarabokat adtak elő. Délután elindultunk Materaba, ami 2019-ben Olaszország kulturális fővárosa lesz. Szerdán egy filmet néztünk. Malaláról szólt a film, aki a női és gyerek jogokért küzdött a saját országában, Pakisztánban. El kellett menekülnie Angliába és Nobel díjjal jutalmazták a cselekedeteiért.

Ezután az önkormányzat megvendégelt bennünket.

Készítette: Anhalt Szófia 9. a

 

 

My experiences in Italy

When we arrived to Italy, I was very excited. Everything was so much greener than my home country, the weather was just perfect for the time of the year, and the flight was fine. The first day was an exploring day, we walked around the city, we visited a beautiful little church and ate in a small restaurant.

The next day was much more exciting, we met the other participants from the different countries. They all looked very friendly, we were very excited to meet them. We made a performance about one of our traditional Hungarian games. Everybody really enjoyed it. We were very happy because of our big success.

Later in the afternoon, we went to Pisticci by bus. It was very beautiful, we walked a lot. We became very good friends with two Bulgarian boys, we laughed and talked a lot together while we were enjoying the trip. We had dinner at a very nice place.

The next day we had another dance “show” again. We made a performance about anti-violence with a little hip-hop part. Everyone was very hyped, because we put a little popular dance part in it. We watched the other countries’ performances, and we enjoyed them a lot. They were all very creative and fun to watch. My personal favourite was the Greek one, because it was put together well and it touched me a bit.

 On the same day we went to Matera for another trip, but it wasn’t as good as the other one, because it was raining. That’s why we went to a famous library, which has got a lot of old books and valuable things. Personally, I didn’t really enjoy that day, because the weather ruined it a bit, but it was fun because we tried to get the most out of it. We played a lot of games with our Bulgarian friends, and that was the day I got to understand the whole meaning of this program. It taught me that kindness and accepting is better and more valuable than violence and bullying, because this way you can feel needed, and make a lot of good memories and friends.

The next day we visited  other schools in Marconia. It was a very different experience for me, because the Italian kids are much more opened than the Hungarian kids. They were very friendly and happy to see us, and they even wanted to take pictures with us. It was very weird for me, because they behaved like we were some kind of celebrities. They wanted to go out for a pizza with us that night. It was very fun, they were very chatty, even tough they didn’t really speak English. It was very fun to figure it out what they wanted to say, that’s why I think it was a lot of fun.

On the other days we mostly stayed at school because of the bad weather, but I enjoyed these days too, because we were able to spend it with our friends. We also made a mural painting together. I am very thankful for this amazing week, it was a very beautiful experience, expecially because I could spend it with my friends.    

Szoldán Szófia Hungary